Búcsú Genttől

6-én fájdalmas búcsút vettem Mátétól és Genttől. Előző nap megnéztük a S.M.A.K kortárs művészeti múzeumot - nagyon furcsa egy hely - és még egyszer utoljára körbejártuk a várost este. A vacsora igazán különleges volt: 2 kg kagylót vettünk a közértben. Kiderült, hogy szerencsétlen vákuum csomagolt vízi lények még életben vannak, úgyhogy a megfőzésüket Máté intézte, míg én tisztes távolból készítettem a salátát. A kagyló titka annyi, hogy amelyik csukva marad főzés után, azt ki kell dobni. 

Másnap megint 6 órás, 3 átszállásos utazás várt rám. Genttől elszakadni volt a legnehezebb, de az is rosszul esett, mikor Brüsszelből kezdett lassan kifele gurulni a vonat. Kölnben háromnegyed órát kellett várnom, így kicsit körül tudtam nézni. Találtam egy nagyon szuper gumimaci boltot az állomáson, és a kölni dómra is vetettem egy pillantást kívülről. Osnabrückig egy pakisztáni fickó szórakoztatott a vonaton, aki se angolul se németül nem tudott, viszont nagyon tetszettek neki a rajzaim és leginkább kézzel-lábbal mutogatva  egy-egy angol szóval megtűzdelve kommunikált. A brémai állomáson pedig már Bea várt rám, volt évfolyamtársam, aki a következő 5 napban vendégem volt. Így bár szomorúan indult a napom, a végén egész vidáman fejeződött be.

S.M.A.K.

Vaarwel Brussel!

Itt vannak a gumimaci szerzeményeim

Brugge

Tegnap Brugge-ben kirándultunk. Nagyon helyes kis város vonattal 20 percre Genttől. Máté mesélte, hogy a helyi fiatalok nem szeretik, mert rengeteg a turista, és igyekszenek elköltözni más városokba. Az üzletek is erre vannak berendezkedve: egymást érik a szuvenír-, csokoládé-, designboltok és az éttermek. Sok múzeum is van: mi a sült krumpli és a csokoládé múzeumot néztük meg. A kettő közül inkább az utóbbit javasolnám: érdekesen mutatja be a csoki történelmét, a belga csokimárkákat, illetve a csokoládé készítését. Kóstolásra is van egy kis lehetőség; viszont sajnos a csokibolt a végén nagyon drága. Különleges látványosság a Onze-Lieve-Vrouwe-kerk (Miasszonyunk-templom), ahol Michelangelo egyetlen Itálián kívüli szobra látható.

Liège

Amilyen jól indult a mai nap a Liège-i állomáson, olyan nagyon nagy csalódásnak bizonyult végül. A város leginkább egy apokaliptikus Budapestre hasonlított. Még a hidak és a folyó is emlékeztetnek a Dunára. Viszont az épületek egytől-egyig koszosak, rosszul karbantartottak, romosak; egymás mellé szorosan össze vannak zsúfolva. Színek pedig sehol, minden szürke. Az összes templom egyforma, koszos, aláállványozott, mindenhol zárt kapuk fogadtak. Csomót gyalogoltunk a látványosságokat keresve, de útbaigazítást se mindig kaptunk. Alig volt ember az utcán, és közülük se mindenki tudott angolul; a franciát meg sajnos egyikünk sem érti. Mekkora a szakadék a holland Belgium és város közt.

Elmentünk a St. Lamberthez, bementünk az udvarára, és egyetlen bejáratot sem találtunk. Az Archeoforumnak se híre se hamva nem volt. Felmásztunk a Citadelláig, amiről kiderült, hogy pár romos fal és egy ronda kórház. A híres Montagne de Bueren 400 lépcsőjén meg egy lomokkal teli fürdőkádra bukkantunk.

Az egyetlen pozitívum (ha annak lehet nevezni) a tömeges leárazás volt. Ez az ami Brémából a legjobban hiányzik: a mélyen levitt ruhaárak! A nap végére elment a kedvünk attól, hogy a templomokkal vagy múzeumokkal kísérletezzünk, így a Mediacité bevásárlóközpontban néztünk körül.

Liège-Guillemins vonatállomás

Saint Lambert

Egy zöld folt!

A "Citadella"

Montagne de Bueren