Erasmus Brémában: Meterware

November 21. óta hivatalosan német dolgozó vagyok. Azóta kaptam jó pár hivatalos levelet is: van már saját német adó- és nyugdíjszámom. Furcsa érzés, hogy még csak sorba állnom sem kellett érte, éljen a német precizitás!

De visszatérve a lényegre: úgy kezdődött minden, hogy az iskolai faliújságon találtam egy hirdetést, a Meterware design- és reklámügynökség keresett Praktikantot vagy Praktikantint, azaz gyakornokot. A hirdetés már egy hete lejárt, de próba szerencse alapon elküldtem a portfóliómat, hiszem korábban is voltam már hasonló helyzetben.

Erősen szuggeráltam, és valóban, nemsokára meg is érkezett a válasz, amiben egy személyes beszélgetésre invitáltak. Végül maradtam, bár az első két hét nagyon nehéznek bizonyult. Már rábólintottam volna az ajánlatra, mikor kiderült, hogy heti 40 óra bentlétet kérnek. A hétvégén alaposan átgondoltam mindent, időbeosztást készítettem, terveket szövögettem és végül 20 órára sikerült lealkudnom a munkaidőt. 21-e, hétfőn kezdtem el a gyakornokoskodást.

Persze nem kis mértékben ütközött mindez az órarendemmel. Sokat hiányoztam, a tanárnő pedig nem vette jó néven, hogy csak hébe-hóba látogatom az amúgy heti háromszor reggel 10-től este 6-ig tartó órát. A kurzus témája egy interaktív applikáció vagy installáció volt, "Weniger ist mehr" témában. Egy találmány, ami az embereket arra veszi rá, hogy kevesebbet fogyasszanak, vagy kevesebb információhoz jussanak, és ezáltal több idejük maradjon.

Igazság szerint a tantárgy inkább volt elméleti okoskodás, mint praktikus alkotás, ráadásul németül... A kurzus 5 hetéből már hármat végigültem, de még semmit se tudtam haladni. Szerencsére sikerült leadnom a kurzust, és ha minden jól megy, a gyakorlatért fogok krediteket kapni. Anna hősiesen végigcsinálta, nem könnyű eset a tanárnő.

Az ügynökségre visszatérve:

a Bürgerpark szélén elhelyezkedő családi házban berendezett családias munkahely. Csupán három munkatársam van: Jan az üzletvezető, Isabell szintén grafikus; Armin pedig programozó. Leginkább arculat, és csomagolástervezéssel foglalkoznak. A honlapjukat meg is lehet lesni: www.meterware.org.

Első feladatom egy figyelemfelkeltő ablakdekoráció elkészítése volt. Csináltam azóta kétféle gyümölcscsomagolást, csokicsomagolást és egyéb apróbb megbízásokat is. A fő feladatot, ami miatt felvettek, még nem is volt időm elkezdeni: egy illusztrált könyvecskét, ami az ügynökséget reklámozza. A nevük meterware, vagyis méteráru. Nem a legszerencsésebb név: gyakran keresik őket anyagbeszállítók.:) De változtatni már nem szeretnének, hiszen így kezdhetnék a cégnév építését elölről. A tervezett könyv a követkeuő kategóriával definiálható: "business fairy tale", mese egy szabóról, aki az ügynökséget szimbóluma. Koncepcióm már van: egy csodaolló okozza a bonyodalmat, amivel amely anyagot a szabó kivág, az egyből életre kel. (Így válnak az ötletek valóra.) Folytatás remélhetőleg a téli szünet után következik.

Az utóbbi egy hónapban részt vettem egy közös karácsonyi vacsorán a Presse Bar Cuisine-ban, majd koktéloztam az Outer Roads tetején; főztem meglepi pörköltet és vittem karácsonyi ajándékként szamos szaloncukrot, aminek nagyon nagy sikere volt.