6-én fájdalmas búcsút vettem Mátétól és Genttől. Előző nap megnéztük a S.M.A.K kortárs művészeti múzeumot - nagyon furcsa egy hely - és még egyszer utoljára körbejártuk a várost este. A vacsora igazán különleges volt: 2 kg kagylót vettünk a közértben. Kiderült, hogy szerencsétlen vákuum csomagolt vízi lények még életben vannak, úgyhogy a megfőzésüket Máté intézte, míg én tisztes távolból készítettem a salátát. A kagyló titka annyi, hogy amelyik csukva marad főzés után, azt ki kell dobni.
Másnap megint 6 órás, 3 átszállásos utazás várt rám. Genttől elszakadni volt a legnehezebb, de az is rosszul esett, mikor Brüsszelből kezdett lassan kifele gurulni a vonat. Kölnben háromnegyed órát kellett várnom, így kicsit körül tudtam nézni. Találtam egy nagyon szuper gumimaci boltot az állomáson, és a kölni dómra is vetettem egy pillantást kívülről. Osnabrückig egy pakisztáni fickó szórakoztatott a vonaton, aki se angolul se németül nem tudott, viszont nagyon tetszettek neki a rajzaim és leginkább kézzel-lábbal mutogatva egy-egy angol szóval megtűzdelve kommunikált. A brémai állomáson pedig már Bea várt rám, volt évfolyamtársam, aki a következő 5 napban vendégem volt. Így bár szomorúan indult a napom, a végén egész vidáman fejeződött be.
 |
| S.M.A.K. |
 |
| Vaarwel Brussel! |
 |
| Itt vannak a gumimaci szerzeményeim |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése