Hazaút

A vasárnapi kirándulás és esti ismételt pakolás, nagytakarítás után kb. három és fél óra alvással indultam haza. 4:30-kor keltem, 5:30-kor pedig pattantam is fel a buszra (ha ugyan utóbbinak egy dagadó bőrönd, egy túrazsák, egy laptoptáska, egy újdonsült oldaltáska és egy kajás szatyor esetén még van értelme.) Brémából a vonat 6:26-kor indult. Negyedórával korábban gurult be az állomásra, így kényelmesen fel tudtam szállni. Annál kellemetlenebb volt viszont Hamburgban az átszállás. Szerencsére mindig akadt valaki, aki segített. Meglepődtem, mikor a hamburgi pályaudvarra egy magyar MÁV-os vonat gurult be. A kezdeti 5 perc késés Prágában 30 percre erősödött. A leszálló utasok pedig nem igazán értették, miért csapódik rájuk folyton az automata ajtó. Arról nem is beszélve, hogy a szlovákoknál az utat végig vaksötétben és hidegben töltöttük. Út közben összesen 7-8-szor ellenőrizték a jegyemet, Vácnál még két rendőr is felszállt. Hamburgban még tömve volt a vonat, de lassan mind elfogytak mellőlem az utasok. Budapest közelében már csak a kallerral kettesben utaztam. Fáradtan érkeztem este 11-kor a Keletibe, de az útközben látott csodás tájak és a szép emlékek mindenért kárpótoltak.

Prága